|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 19 találat | lapozás: 1-19 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Gúzs Imre 1998. július 4.Gellért Sándor költő emléke előtt tisztelgett a lap, többen méltatták tehetségét. Csillag volt - és egy kicsit üstökös címen írt róla Gúzs Imre. Dr. Bura László Gellért Sándor - a nyelvtörténész címmel megállapította, hogy egész életművén végighúzódik a nyelvvel való csatározás. Gellért Sándor költői nyelvtörténetét három fő vonás jellemzi: az erős népi realizmus, az etnoromantika és a históriaigény. Azonban Gellért Sándor nem tudta elveit korszerű nyelvtörténeti anyagra alkalmazni. Egyre távolabb került a mai nyelvtudomány alapvetéseitől. Az ezer oldalas kéziratában zseniális sejtések vannak, számos remek ötlet, de megállapításai távol esnek a nyelvtudomány hivatalos álláspontjától. Munkássága kritikai feldolgozásra vár. /Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 4./ Gellért Sándor /Debrecen, 1916. dec. 11. - Szatmárnémeti, 1987. nov. 14./2001. február 10.Batiz községben egészen 1966-ig nyolcosztályos volt a magyar tannyelvű iskola, ma már csupán I-IV. osztályban /összevont osztályban/ folyik magyar nyelvű oktatás, tizenhét tanulóval, közülük tizenöt cigány. Bizony mondom, feleim, ide jutottunk, az oldott kéve állapotáig, írta Gúzs Imre. /Gúzs Imre: "Mint oldott kéve..." = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), febr. 10./2001. március 6.Nagykárolyban az élő kulturális élet jele, hogy nemrég megjelent Sróth Ödön szerkesztésében - ő a Kaffka Margit Művelődési Társaság elnöke - Átmentett igék címmel egy olyan rangos antológia, melyben huszonnégy Nagykárolyban élő költő, író, közíró, tudományos kutató, fotóművész, grafikus sorakozott fel. /Gúzs Imre: Vidék és művelődés. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 6./2001. szeptember 25.A Szamoshát folyóirat megszűnése óta a szatmárnémeti magyarságnak nincs állandó rendszerességgel megjelenő kulturális kiadványa. Ezt az űrt is próbálja pótolni a most megjelent folyóirat, az Európai Magyar Valóság. Első számában Nagykároly testvérvárosi kapcsolatairól ír Kádár Ferenc, a zürichi Szent István Misszióról és a szatmárnémeti Szent István Körről olvasható tájékoztató, a népművészeti emlékhelyek közül Bogdándot mutatják be a szerkesztők, a lapot esszék, versek, karcolatok teszik gazdagabbá. A folyóirat kiadását a Münchenben élő Oláh Ilona kezdeményezte, ő a lap tulajdonosa is. Főszerkesztője: Gúzs Imre, a Szatmári Friss Újság volt munkatársa, helyettese a nagykárolyi Kádár Ferenc, a szerkesztőségi titkár: Krilek Sándor, munkatársak: Balogh Imre, Kőkuti K. Szilárd, Paizs Tibor, Szabó Barna, Kovács Piroska, Tódor Erika, Tódor Béla. /(fi): Új kulturális folyóirat Szatmárnémetiben. Megjelent az "Európai Magyar Valóság". = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 25./2002. július 19.Áltudósok, úgynevezett "néprajzkutatók" a Jászvároson rendezett kétnapos nemzetközi konferencián igyekeztek ismételten átírni, meghamisítani a moldvai csángók eredetével, kultúrájával és nyelvével kapcsolatos tényeket. Gúzs Imre idézett egy régen őrzött írásos dokumentumot, melyet Istók György írt a klézseiek és a somoskaiak nevében, megköszönve, hogy ott táborozhattak csángó gyermekek. A levél címzése: "Tisztelt Szatmári üsmeretlen testvérekhez". A levélben ez áll, többek között: "Erőssen, szépen köszönjük, hogy nem sajnálták üdeiket nyári szabadságukat feláldozni, s foglalkozni e mük kicsi csömetéinkkel egy számukra üsmeretlen országrész szépségeit megmutatni. Minden szülö nevében köszönöm a kentek szüvességét. Adja az Isten hogy ezek a kicsi palánták nagyot nőve esztendők multával termést hozzanak!" "Az első élmények az első megdöbbenések, hiszen ott idegenben és majdnem ugy beszélnek az emberek mind itthon apikáék s mámikáék. S mondom kenteknek ezek már tudják hová es tartoznak." /Gúzs Imre: Balladák földjének magyarjai. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 19./2002. szeptember 25.Ditschi Anna lágernaplója, amelyet sikerült hazalopni, bemutatja, hogy mit kellett átélniük, megszenvedniük azoknak a fiatal lányoknak, akiket elhurcoltak a Szovjetunióba, a második világháborút követő években. Ditschi Anna "bűne", sok más társával együtt, csupán annyi volt, hogy svábnak született. 1945. januárjában vitték el őket. 14-én indultak, jan. 25-én érkeztek Besszarábiába, dermesztő hidegben. Megtetvesedtek, a fejük alatti párna odafagyott a vagonhoz. Innen is tovább vitték őket. Vizet alig kaptak. Csak az ő vagonjukban már három halott volt jan. 27-én. Febr. 2-án érkeztek Oroszországba. Megérkeztek az orosz bányatelepre, fürdeni vitték őket, a nőket férfiakkal együtt. Fekvőhelyük üres deszkapriccs volt. Kétezren voltak a barakkban elszállásolva. A priccsen egyetlen méternyi széles helyen négyen aludtak. Éjfélre jár az idő, mire rájuk került a sor a fürdőben. Éjszaka fél háromkor érkeztek vissza a barakkba, átfázva. Hat órakor ébresztették őket robotra. Vagont kellett kirakni, mely tele volt havas deszkákkal, majd rönkhordáshoz hajtották őket. Harmincfokos hidegben is dolgoztak. Az áldott állapotban levő asszonyoknak is dolgozni kellett. Megverték őket. A bányában is dolgozniuk kellett. Nehéz munka volt, mert térdre és könyökre ereszkedve lehetett csak elvégezni. A bányában a munka veszélyes volt: minden nap volt sebesült vagy halott. /Gúzs Imre: Elrabolt esztendők. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 25./2003. január 16.Jan. 18-án Szatmárnémetiben, a Kálvineumban mutatják be Gúzs Imre "A történelem szélverésében" című könyvét. A dokumentumriportokat tartalmazó kötet az 1949-ben, Szatmárudvariban történt mészárlásról szól. /(fi): Könyvbemutató. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jan. 16./2003. február 18.Gúzs Imre (Köpec, 1936) szatmárnémeti publicista legújabb kötete /A történelem szélverésében/ azokat a dokumentumriportokat tartalmazza, amelyek a kommunista hatalomátvételt követő szörnyűséges időkbe vezeti vissza az olvasót, az erőszakos államosítás és kollektivizálás, az osztályharc örve alatt elkövetett embertelen, gyalázatos megtorlás, rablás, zaklatás éveibe, a test- és lélekölő ideológiai tobzódás korába. Szatmárudvari és kakszentmártoni szemtanúk, túlélők, emlékezők mondták tollba a szerzőnek a történteket. /A történelem szélverésében. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 18./2003. március 4."...tisztelem, becsülöm azokat, akik még évtizedek múlva is úgy tudnak a szülőföld emlékeiben megmártózni, hogy szellemiekben, lelkiekben felfrissülten, hűséges ragaszkodással tudnak beszélni, írni még azokról a lábnyomokról is, melyeket már régen betemetett az idő." - vallotta Gúzs Imre, amikor Elek Imre földrajztanár szülőfalujáról, Túrterebesről (Szatmár megye) írt monográfiáját ismertette. A szerző öt esztendeig kutatta szülőfalujának történelmi múltját. /Gúzs Imre: Múlt a jelenben. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 4./2003. május 24.Máj. 23-án Szatmárnémetiben, a Scheffler János Lelkipásztori Központban mutatták be Gúzs Imre "Elsüllyedt évek hordaléka" című kötetét. A könyvet, melyet az Identidás Alapítvány adott ki, Varga Attila képviselő, az alapítvány elnöke és Kereskényi Sándor szenátor méltatta. /Gúzs Imre kötetének bemutatója. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 24./2003. május 26.A Szatmári Friss Újságban folytatásokban közölte Gúzs Imre önéletírását. Most könyvalakban is megjelent az emlékezés: Elsüllyedt évek hordaléka (alcíme: Egy nemzedék vesszőfutása), Identitas Alapítvány, Szatmárnémeti). A memoárt a hét mutatták be Szatmárnémetiben, a Scheffler János Lelkipásztori Központban. Varga Attila parlamenti képviselő kiemelte, hogy a könyv az emberi magatartás tapasztalt végleteiről, az elembertelenedés, az elaljasulás, a morális megsemmisülés folyamatairól, de egyben a megmaradás, az erkölcsi tartás példázatairól is szól. /(Sike Lajos): Elsüllyedt évek hordaléka. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 26./2003. december 27.Varga Attila képviselő beszámolt éves tevékenységéről. Teendői oktatási tevékenységgel bővültek, ugyanis ez évtől kezdődően három helyen tanít alkotmányjogot és polgárjogot: a szatmári közigazgatási főiskolán, Kolozsváron a Babes-Bolyai Tudományegyetem politológia és újságírói, valamint a Sapientia Egyetem kommunikációs szakán. Megállapította, hogy egyre inkább a törvényerejű sürgősségi kormányrendeletek megvitatása teszi ki a parlament jogalkotási tevékenységének majdnem kilencven százalékát. Ez azt jelenti, hogy a kormány meghozza ezeket a rendeleteket, a parlamentet emiatt az esetek nagy többségében kész tények állítja. Az alkotmánymódosítás az RMDSZ-frakciók és az egész parlament számára is a legfontosabb jogalkotási tevékenység volt. Az RMDSZ megbízásából Varga Attila Eckstein-Kovács Péter szenátorral vett részt mind az előkészítő munkálatokban, a szövegező különbizottság munkálataiban és az általános, illetve cikkelyenkénti vitáiban. Varga Attila az Identitás Alapítvány elnöke, munkatársaival szervezte meg a II. Partiumi Magyar Napokat, illetve támogattak különböző rendezvényeket. Az Alapítvány jelentette meg Gúzs Imre "Elsüllyedt évek hordalékai" című önéletrajzi kötetét és a Status Kiadóval közösen Darvay Nagy Adrienne "Címszerepben Ács Alajos" című kötetét. /Varga Attila: Év végi képviselői beszámoló. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), dec. 27./2004. május 11.Az Oláh Ilona tollából született Isten tenyerén (Hófehér Mária magánkilenced) című verseskötet ezúttal bővített kiadásban kerül az olvasók elé. A kötethez, mely idén jelent meg a Profundis Kiadó gondozásában, ajánlást Gúzs Imre szatmárnémeti író írt. A Hófehér Mária magánkilenced a túrterebesi Szűzanya-szoborról szól, a Szűzanya szakrális kultuszáról, eredetéről, valamint a túrterebesi szoborállításról, mely a szerző nevéhez fűződik. /(bb): Oláh Ilona: Vallásos versek. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 11./2004. június 1.Egy kisebb falusi közösség – a Szatmár megyei Pusztadaróc – egy olyan embernek a nevét vésette márványtáblába, aki tulajdonképpen nem alkotott semmi kézzelfoghatót. Dr. Kahán Géza egész életében, pályakezdésétől az utolsó recept felírásáig, nem mozdult a faluból. Többször hívták rangosabb helyekre, de ő maradt. A márványtábla annak a háznak a falán áll, ahol az orvos élt. /Gúzs Imre: A hűség márványtáblája. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 1./2006. október 18.Október 15–én kétszeresen is kitüntették Gúzs Imre, Szatmárnémetiben élő írót, újságírót. Az Erdélyi Irodalomért Alapítvány által Székelyudvarhelyen szervezett rendezvényen az alapítvány kiemelkedő irodalmi tevékenységért járó oklevele mellett a Magyar Írószövetségnek „az erdélyi magyar újságírás szolgálatában végzett sok évtizedes eredményes és áldozatos munkájáért” járó díját is átvehette. Gúzs Imre /sz. Köpec, 1936 febr. 9./ a Bolyai Tudományegyetemen végzett, történelem–filozófia szakon. Eddig tíz kötete látott napvilágot. A kiadónál van a „Megszólítani a reményt” című, készülőfélben lévő kötet, nemrég készült el a 320 oldalas „Évek és érzelmek fogságában”, valamint a „Meglesett élet” című riportsorozat körömnovella–kötetté való átdolgozása. A Bányai Fáklyánál 7 évet, a Szatmári Hírlapnál 5 évet dolgozott — kétszer is eltanácsolták ezektől az újságoktól, rendszerellenesség vádjával. Húsz évig tanított Szamosdarán és Pusztadarócon, aztán 1990–ben a Szatmári Friss Újság munkatársa lett, nyugdíjba meneteléig. MÚRE–különdíjas újságíró, Ezüst Gyopár díjas tanár, Emil Constantinescu államelnök pedig Tisztikereszttel tüntette ki. Gúzs Imre kifejtette: „Ma az irodalom mélyponton van, a mai irodalmi életnek nincs egy olyan meghatározó személyisége, mint mondjuk a tizenkilencedik század végén–huszadik század elején volt. A székelyudvarhelyihez hasonló rendezvényeknek éppen az lenne a hivatása, hogy az irodalmi élet felé irányítsák a közfigyelmet, mert az írás olyan műfaj, amely nem csak lát, de láttat is, az igazság, az őszinte beszéd felé fordulva.” /Fodor István: Kitüntették Gúzs Imre írót, újságírót. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), okt. 18./2006. november 2.Idén jelent meg Szatmárnémetiben az Emlékek és szobrok című Oláh Ilona jegyezte könyv, melynek epilógusában Gúzs Imre tollából ez olvasható: „Szolgálatának tekintette, tekinti Oláh Ilona író is az alkotást, mely számára nem csupán könyvekbe menekített szép, emberi gondolatok megfogalmazását jelenti. Úgy hitte, hiszi és vallja, hogy a közösségnek akkor is adósa, ha nem várhat cserébe messzire visszhangzó elismerést.” A Münchenben élő, Madéfalváról származó író tizenhetedik könyvébe írta a fönt idézett sorokat Gúzs Imre. Az Emlékek és szobrok című könyvben a szerző nagyszüleire, szüleire, barátokra emlékezett, továbbá azokról a szobrokról szól, melyeket ő állíttatott, ajándékozott egy-egy település közösségének. Szűzanya-szobrok láthatók Túrterebesen, Zöld Péter pap szobra Madéfalván, illetve ugyanitt a Jézus szíve-szobor. /(bb): Emlékek és szobrok. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 2./2011. február 12.Szatmári Kiadói Év 2010Tizenkettedjére díjazta az előző esztendőben a megyében megjelent kiadványokat a Szatmár Megyei Tanács, a megyei művelődési igazgatóság és a megyei könyvtár. Az ünnepséget tegnap délben tartották a szatmárnémeti Poesis Multikulturális Központban, a felsorolt intézmények vezetői, intézményvezetők, valamint a szerzők részvétele mellett. A 2010-es Szatmári Kiadói Év keretében kiállítás nyílt a tavalyi év kiadói terméséből. Az eseményt a könyvtár igazgatója, Ioan Mircea Ardelean nyitotta meg, akitől a résztvevők megtudhatták, hogy a tavalyi év volt eddig a legtermékenyebb a kiadványokat illetően, ugyanis a megyében 263 könyvet, 33 időközi kiadványt, 119 tanulmányt és az idén újdonságnak számító, 23 audió-vizuális anyagot adtak ki. „Az írás egy vagyon“ - mondta a könyvtárigazgató, aki egyúttal megköszönte a megyei tanács segítségét és támogatását, és reménykedik abban, hogy hamarosan a könyvtár egy saját épülettel büszkélkedhet, hiszen ennek hiányát tartja az egyik legnagyobb problémának. Az ünnepség díszvendége Kelemen Hunor, kulturális és örökségvédelmi miniszter volt, aki kijelentette: „A gazdag felhozatal annak a bizonyítéka, hogy a gazdasági válság nem szorította vissza az alkotási kedvet és ihletet. A miniszter ugyanakkor hálás volt, hogy kétnyelvű verseskötetével ő is hozzájárulhatott a tavalyi szatmári könyvterméshez és egyúttal megígérte, hogy a kulturális minisztérium pénzügyi lehetőségeinek megfelelően támogatni fogja a kulturális projekteket, valamint, hogy a megyei könyvtár helyzetére is megoldást találnak majd. Csehi Árpád, a Megyei Tanács elnöke a kultúra szempontjából sikeresnek ítélte a 2010-es esztendőt, hiszen ahogy ő mondta, a könyvek az igazi értékek, melyek minden korszakot túlélnek. A ceremónián ugyanakkor dr. George Vulturescu, a Kulturális Igazgatóság igazgatója, Mircea Govor, a Megyei Tanács alelnöke és Ilyés Gyula polgármester is gratulált a szerzőknek. A kiadványokért kategóriánként járó díjakat dr. Bura László (zsűrielnök), dr. George Vulturescu, Mircea Ardelean, Muzsnay Árpád, Pop Aurel, dr. Kiss Imola, Voicu D. Rusu, Viorel Câmpean ítélte oda. A szervezők vers kategóriában többek között Török József „A magány délkörei“ című kötetét díjazták, prózában Gúzs Imre írót, újságírót a Hírlap Könyvek sorozatban megjelent „Megszólítani a reményt“ című kötetéért, valamint díjat kapott a Szamos kulturális folyóirat is, melyet Veres István újságíró, a Szamos szerkesztője vehetett át. Az eseményen nyolc kategóriában, összesen tizenhárom díjat adtak át. A 2010-ben megjelent kiadványok mindegyike szerepel a hagyományosan minden évben kinyomtatott a Szatmári Kiadói Év 2010-es katalógusában. A díjkiosztó gálán megjelent szerzők és a díjazottak okleveleket vehettek át. György Brigitta. Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti) 2013. december 30.Gúzs Imre letette a tollatDecember 29-én érkezett az értesítés az elektronikus kapcsolattartás gyors csatornáin: meghalt Gúzs Imre. Veres István, a Szatmári Magyar Hírlap munkatársának gondolataival búcsúzunk a Tanár Úrtól. Minden halálhír váratlanul éri az embert, így ez is, hiszen úgy tudtuk, hogy bár benne van a korban, viszonylag jó egészségnek örvend, s tölti nyugdíjas napjait könyvei társaságában. Ha találkoztunk, észrevehettük, hogy jókedve, optimizmusa nem hagyta el nyugdíjas éveiben sem. E sorok írójának – aki kollégája lehetett később – a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején Szatmárnémeti nevéről az jutott eszébe Kolozsváron, hogy ott él Gúzs Imre író. Igen, mert akkor már ismert volt a neve országszerte, nem csupán a megyében. Gúzs Imre író-újságíró a háromszéki Köpecen született 1936-ban. Középiskolába Brassóban és Sepsiszentgyörgyön járt, majd 1958-ban a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem szerzett történelemtanári oklevelet. Pályáját az erdődi líceumban kezdte, majd a Bányavidéki Fáklya munkatársa lett (1963-1966), utána pedig a Szatmári Hírlap újságírója volt 1974-ig, amikor eltanácsolták a laptól. Ekkor a pusztadaróci általános iskolába került tanárnak. A rendszerváltozás utáni napoktól ismét szeretett szakmájának, az újságírásnak élhetett egészen nyugdíjazásáig. Mind Nagybányán, mind pedig Szatmárnémetiben a legkedveltebb újságírók közé tartozott. A kommunista, főleg propagandára kényszerített újságcsinálás körülményei között is mindig megtalálta azt a keskeny ösvényt, amelyen az olvasók szívét elérhette. Ezt csak úgy tehette meg, hogy nagyon szerette az embereket, azt a közösséget, amelynek írt. Nagyon jól tudott bánni a magyar nyelvvel. Fordulatos, színes fogalmazókészsége emelte őt kollégái fölé. Különös érzékenységet mutattak írásai az elesett emberek iránt. Cikkeiben méltatta a közművelődés fáradhatatlan munkásait, a vidéki tanítókat, tanárokat, s maga is körükben érezte magát a legjobban. Minden egyes magyar faluban számtalan ismerőse, barátja volt, s közéjük járt a legszívesebben, ha a lap riportra küldte. De nem is kellett őt küldeni, nagyon szívesen ment magától is. Őt pedig mindenhol szeretettel fogadták, hiszen szellemes, vidám, a tréfálkozásra mindig kész természete kellemes együttlétet biztosított mindenki számára, akivel csak találkozott. A rendszerváltás után években ismét megnyílt számára ez a lehetőség. Nagy örömmel kereste fel régi ismerőseit az új helyzetben, s vitte magával azokat a fiatal újságírókat, akik akkoriban kerültek a laphoz. Átadta nekik tapasztalatait, az alapos terepismeretet, megismertette őket azokkal, akiket ő maga annyiszor példaképül állított írásaiban. Tanítványai pedig megbecsülésük, hálájuk jeléül rövidesen Tanár Úrnak szólították. A szépíró Gúzs Imréről a Romániai Magyar Irodalmi Lexikonból megtudhatjuk, hogy első írásaival a kolozsvári Utunkban jelentkezett 1966-ban, majd az Előre és A Hét című lapokban közölt riportot, publicisztikát. Első kötete „A furulyás" címmel jelent meg 1968-ban, majd következett „A fehér hajú leány" című regény 1970-ben. Újabb kötettel jelentkezett 1977-ben „Otthoni emberek" címmel, 1980-ban „A sárkány hetedik feje és más írások" címmel adott ki könyvet, 1986-ban pedig „A csend napszámosa" című kötete jelent meg. Legutoljára 2010-ben jelentkezett kötettel a Hírlap Könyvek sorozatban, amely „Megszólítani a reményt" címet viseli, de tudomásunk szerint maradtak még az íróasztalán kiadásra váró kötetek. Munkásságát több díjjal, illetve kitüntetéssel ismerték el. Gúzs Imre életművének része, hogy feleségével, Magdikával együtt három leánygyermeket neveltek fel. 2013. december 28-án tehát a Tanár Úr végképp letette a tollat. Emléke megmarad bennünk mindaddig, amíg emlékezni tudunk. Drága Imre, nyugodj békében! Veres István szatmar.ro Gúzs Imre /Köpecz, 1936. febr. 9. – Szatmárnémeti, 2013. december 28. Erdély.ma 2016. február 3.Gúzs Imre kulturális érem és megemlékezésKedden, február 9-én, 16 órától adják át post mortem Gúzs Imrének a Szatmár Megyei Hagyományos Kultúrát Megőrző és Támogató Központ által alapított kulturális érmet. Az eseménnyel egybekötve megemlékezést is szerveznek az intézmény Rákóczi (Mihai Viteazu) utca 32. szám alatti székhelyén. Gúzs Imre, erdélyi magyar író, újságíró, 1936. február 9-én született Köpecen. Középiskolát Brassóban és Sepsiszentgyörgyön végzett (1954), a Bolyai Tudományegyetemen történelemtanári oklevelet szerzett (1958). Első írásával az Utunkban jelentkezett (1966), riportjait és publicisztikai írásait az Előre, A Hét közölte. Forrás-kötete A furulyás c. novellagyűjtemény (1968). Regénnyel is próbálkozott (A fehér hajú leány. 1970), további kötetei szerint azonban műfaja a rövidebb terjedelmű elbeszélés. Újabb munkái: Otthoni emberek (Kolozsvár, 1977); A sárkány hetedik feje és más írások (1980), A csend napszámosa (1986). 2000-ben Oláh Ilona Helena A lélek őszinte üzenete című verseskötetéhez Gúzs Imre írt utószót (Szatmárnémeti). Pályáját az erdődi líceumban kezdte, Nagybányán és Szatmáron folytatta, ahol a Bányavidéki Fáklya (1963-66) és a Szatmári Hírlap (1968-74) művelődési rovatát vezette. Az 1989-es romániai forradalom után a Szatmári Friss Újság főmunkatársa és a Szamoshát alapító szerkesztője lett. Gúzs Imre idén lenne 80 éves. A rendezvényen Veres István, Elek György és Kereskényi Sándor méltatják munkásságát. Gúzs Imre /Köpecz, 1936. február 9. – Szatmárnémeti, 2013. dec. 28./ szatmar.ro lapozás: 1-19
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
